Neveljünk együtt                                                                                                                                                       


KI LESZ SIKERES FELNŐTT? – MINDEN ELDŐL KISGYERMEKKORBAN




   Ma már nem csak a pszichológia tudománya hangsúlyozza, mekkora jelentősége van a kora gyermekkori élményeinknek. Különböző nemzetközi és magyar kutatások is bizonyítják, hogy azok a képességek, amelyek sikeressé tesznek bennünket a munkaerőpiacon, kisgyermekkorban alakulnak ki, és ami nem történik meg, az később igen nehezen pótolható.

   Ezt először egy negyven éven átívelő amerikai kutatásban vizsgálták. Akkoriban az Egyesült Államokban még nem voltak óvodaszerű intézmények, de Michigan államban 1962-ben az úgynevezett Perry óvodaprogram keretében a többségében hátrányos helyzetű kisgyermekek napi két – háromórás foglalkozásban részesültek harminc héten át. A eredményből az derült ki, hogy minél többet járt valaki ebbe a korai csoportba, annál sikeresebb lett felnőtt korában.  

   A racionális gondolkodás központja a prefrontális kéreg, amely egyben a tanulást segítő végrehajtó funkciók központja. Az agykutatások szerint nagyon sokféle képességünk, amely majd a felnőttkori sikerességhez járul hozzá, az agynak ezen a területén önkontroll, a munkamemória, a kreativitás, vagy a divergens fejlődés. Ilyen például a gondolkodás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy, valaki tudja a szabályokat, érti őket, de képes arra is, hogy eltérjen tőlük, amennyibe egy újszerű probléma megoldása ezt kívánja. A frontális lebeny az első négy életévben fejlődik a legdinamikusabban, és ami erekben az életévekben nem fejlődik ki, később már nehezen pótolható.

   Az oktatáskutató szerint nagyon sok gyerek kerül be hatévesen az iskolába, hogy ezeknek az alapvető készségeknek nincs birtokában. Ha az iskola sem fejleszti ezeket a képességeket, és megelégszik a szolgai magolással, akkor ez később, a felnőtt életben, a munkaerőpiacon hátrányt jelent.

   Semmi különöset nem kell tenniük a szülőknek ahhoz, hogy ezek a képességek kialakuljanak. Nem kell fejlesztő foglalkozásokra járatniuk a gyerekeiket, olvasni sem kell megtanítani őket.

   Élményekhez kell őket juttatni, és beszélgetni kell velük nagyon sokat! Ezekben az élményekben nő a szókincsük, a kommunikációs készségük, az együttműködésre való képességük, az érzelmi intelligenciájuk, a kreativitásuk. Ezek azok, amelyek leginkább hozzájárulnak a felnőttkori sikerességhez.

   A hátrányos helyzetű gyerekek teljesítményét több téKI LESZ SIKERES FELNŐTT? – MINDEN ELDŐL KISGYERMEKKORBAN
   Ma már nem csak a pszichológia tudománya hangsúlyozza, mekkora jelentősége van a kora gyermekkori élményeinknek. Különböző nemzetközi és magyar kutatások is bizonyítják, hogy azok a képességek, amelyek sikeressé tesznek bennünket a munkaerőpiacon, kisgyermekkorban alakulnak ki, és ami nem történik meg, az később igen nehezen pótolható.
   Ezt először egy negyven éven átívelő amerikai kutatásban vizsgálták. Akkoriban az Egyesült Államokban még nem voltak óvodaszerű intézmények, de Michigan államban 1962-ben az úgynevezett Perry óvodaprogram keretében a többségében hátrányos helyzetű kisgyermekek napi két – háromórás foglalkozásban részesültek harminc héten át. A eredményből az derült ki, hogy minél többet járt valaki ebbe a korai csoportba, annál sikeresebb lett felnőtt korában.  
   A racionális gondolkodás központja a prefrontális kéreg, amely egyben a tanulást segítő végrehajtó funkciók központja. Az agykutatások szerint nagyon sokféle képességünk, amely majd a felnőttkori sikerességhez járul hozzá, az agynak ezen a területén önkontroll, a munkamemória, a kreativitás, vagy a divergens fejlődés. Ilyen például a gondolkodás. Ez utóbbi azt jelenti, hogy, valaki tudja a szabályokat, érti őket, de képes arra is, hogy eltérjen tőlük, amennyibe egy újszerű probléma megoldása ezt kívánja. A frontális lebeny az első négy életévben fejlődik a legdinamikusabban, és ami erekben az életévekben nem fejlődik ki, később már nehezen pótolható.
   Az oktatáskutató szerint nagyon sok gyerek kerül be hatévesen az iskolába, hogy ezeknek az alapvető készségeknek nincs birtokában. Ha az iskola sem fejleszti ezeket a képességeket, és megelégszik a szolgai magolással, akkor ez később, a felnőtt életben, a munkaerőpiacon hátrányt jelent.
   Semmi különöset nem kell tenniük a szülőknek ahhoz, hogy ezek a képességek kialakuljanak. Nem kell fejlesztő foglalkozásokra járatniuk a gyerekeiket, olvasni sem kell megtanítani őket.
   Élményekhez kell őket juttatni, és beszélgetni kell velük nagyon sokat! Ezekben az élményekben nő a szókincsük, a kommunikációs készségük, az együttműködésre való képességük, az érzelmi intelligenciájuk, a kreativitásuk. Ezek azok, amelyek leginkább hozzájárulnak a felnőttkori sikerességhez.
   A hátrányos helyzetű gyerekek teljesítményét több tényezőre is vissza lehet vezetni: a várandóság alatti rosszabb egészségügyi helyzet, az alultápláltság, a dohányzás, a szegénység, amely a gyerekek számára a játékok és a könyvek hiányában jelenhet meg. Végül az előítéletesség, ami konkrétan azt jelentette, hogy az iskola az eddigi hátrányokat megváltoztathatatlan adottságként kezelte, ahelyett, hogy felzárkóztatásra törekedett volna.
nyezőre is vissza lehet vezetni: a várandóság alatti rosszabb egészségügyi helyzet, az alultápláltság, a dohányzás, a szegénység, amely a gyerekek számára a játékok és a könyvek hiányában jelenhet meg. Végül az előítéletesség, ami konkrétan azt jelentette, hogy az iskola az eddigi hátrányokat megváltoztathatatlan adottságként kezelte, ahelyett, hogy felzárkóztatásra törekedett volna.

A kutatásokból az derült ki, rendkívül fontos, mi zajlik a legkorábbi években. Ezért jó út a kötelező óvodáztatás, különösen a leghátrányosabb társadalmi csoportok számára.

 Minél kisebb korban kezdjük a felzárkóztatást, annál inkább meg fog térülni az erre befektetett összeg.

   Ha már csak a szakképzés szintjén próbálunk beavatkozni, akkor már késő, mert nincsenek meg azok az alapképességek, amelyekre alapozni lehetne.

   A középosztálybeli gyerekek, akik korai éveikben többségében elég sok élményhez jutnak, később, iskolás korukban veszíthetik el könnyen a kreativitásukat. Ehhez járul hozzá a számítógép, amelyet inkább csak felhasználóként élveznek, nem használják tanulásra, ismeretszerzésre és programozásra, csak szórakozásra – hangsúlyozza az oktatáskutató. – De legalább ugyanakkora résszel járul hozzá ehhez az iskola, amely unalmas, frontális oktatással veszi el a gyerekektől a tanulás örömét. A hátrányok kijavítására, a felzárkóztatásra, a játékra és interaktivitásra építő jó módszerek minden társadalmi csoport javát szolgálják, mert ami jó, az mindenkinek jó.

   A gyerekek nyitottak az újra, maguk is tanulni akarnak, ha nem vesszük el ettől a kedvüket. Egy indiai kísérletben nagyon szemléletesen bizonyították ezt. Egy internetkapcsolattal rendelkező számítógépet a falra szereltek, és azok a gyerekek, akik angolul sem értettek, és semmilyen számítógépes ismerettel sem rendelkeztek, egy fél év múlva honlapot szerkesztettek. A kutatók számára ebből az derült ki, hogy ismereteket akár magunktól is szerezhetünk, de azok a képességek, amelyek végül sikeressé tesznek bennünket, csak társas kapcsolatban szerezhetők meg.

   A televízió, és a számítógép ismeretszerzésre kiváló lehet, de önmagában nem fejleszti a gyermek alapvető készségeit, nem fejleszti az érzelmi intelligenciát, a kommunikációs készségeket, az együttműködést, a kreativitást.

   A szülőknek, pedagógusoknak ezért ma már nem elég azt mondani a gyereknek, hogy csináld a dolgod, aktív együttműködésre van szükség. Vissza kell térni a beszélgetésekhez, a játékossághoz, vonzóbbá kell válni, mint a számítA kutatásokból az derült ki, rendkívül fontos, mi zajlik a legkorábbi években. Ezért jó út a kötelező óvodáztatás, különösen a leghátrányosabb társadalmi csoportok számára.
 Minél kisebb korban kezdjük a felzárkóztatást, annál inkább meg fog térülni az erre befektetett összeg.
   Ha már csak a szakképzés szintjén próbálunk beavatkozni, akkor már késő, mert nincsenek meg azok az alapképességek, amelyekre alapozni lehetne.
   A középosztálybeli gyerekek, akik korai éveikben többségében elég sok élményhez jutnak, később, iskolás korukban veszíthetik el könnyen a kreativitásukat. Ehhez járul hozzá a számítógép, amelyet inkább csak felhasználóként élveznek, nem használják tanulásra, ismeretszerzésre és programozásra, csak szórakozásra – hangsúlyozza az oktatáskutató. – De legalább ugyanakkora résszel járul hozzá ehhez az iskola, amely unalmas, frontális oktatással veszi el a gyerekektől a tanulás örömét. A hátrányok kijavítására, a felzárkóztatásra, a játékra és interaktivitásra építő jó módszerek minden társadalmi csoport javát szolgálják, mert ami jó, az mindenkinek jó.
   A gyerekek nyitottak az újra, maguk is tanulni akarnak, ha nem vesszük el ettől a kedvüket. Egy indiai kísérletben nagyon szemléletesen bizonyították ezt. Egy internetkapcsolattal rendelkező számítógépet a falra szereltek, és azok a gyerekek, akik angolul sem értettek, és semmilyen számítógépes ismerettel sem rendelkeztek, egy fél év múlva honlapot szerkesztettek. A kutatók számára ebből az derült ki, hogy ismereteket akár magunktól is szerezhetünk, de azok a képességek, amelyek végül sikeressé tesznek bennünket, csak társas kapcsolatban szerezhetők meg.
   A televízió, és a számítógép ismeretszerzésre kiváló lehet, de önmagában nem fejleszti a gyermek alapvető készségeit, nem fejleszti az érzelmi intelligenciát, a kommunikációs készségeket, az együttműködést, a kreativitást.
   A szülőknek, pedagógusoknak ezért ma már nem elég azt mondani a gyereknek, hogy csináld a dolgod, aktív együttműködésre van szükség. Vissza kell térni a beszélgetésekhez, a játékossághoz, vonzóbbá kell válni, mint a számítógép.

 

 

 

A Nők Lapja hetilapból, Rist Lilla cikkéből válogatott

Fülemenné L. Anikó, óvónő    





                                                                                                                                                            


Egészséges életmód




A délutáni pihenés fontossága

 

 

   Gyermekünk egészséges és kiegyensúlyozott fejlődése a legfontosabb. Ennek alapja a jól összeállított és következetesen betartott napirend. Ez azért fontos, mert ha a tevékenységek mindig ugyanabban az időpontban vannak, megalapozzuk a gyermek biztonságérzetét, kiegyensúlyozottságát.

 

 Az óvodai egészséges életmódra nevelés egyik alapja a napirend, melynek egyik sarkalatos tevékenysége a délutáni pihenő. Azért sarkalatos, mert sok egyet nem értés alakult már ki ebből: miért kell a gyerekeknek aludni délután? Ha délután alszik az oviban, akkor este nem fekszik le időben, reggel pedig nem lehet felébreszteni.

   A délutáni alvás, pihenés a gyermek egészséges fejlődését biztosító napirend része. A pihenő alatt a gyerekek általában alszanak, de akinek erre nincs igénye, pihenhet, vagy csendes tevékenységgel foglalkozhat. De általában a legjobb „nem alvó” gyermek is álomba szenderül, ugyanis a délelőtti óvodai tevékenységek olyannyira kifárasztják, hogy a feje épphogy párnát ér, elalszik. Ez még inkább így van, ha a gyermek napirendjébe már beépült a délutáni alvás. Ha az óvodai napirendet összehangoljuk az otthonival, az esti lefekvéssel sem lesz annyi gondunk.

 

   Vannak gyerekek, akiknek túl sok energiájuk van, így nehéz őket este ágyba dugni. Figyeljünk az esti lefekvés idejére, ne legyen későn. Ha gyermekünk nem tud elaludni időben (és ez azért van, mert az oviban aludt!?), a lefekvés előtti egy órában hangolódjunk rá az alvásra. Végezzünk „csendes” tevékenységet. Beszélgessünk halkan, meséljünk félhomályban, dúdoljunk, teremtsünk meghitt hangulatot. Szoktassuk hozzá, hogy legkésőbb 8 órakor ágyban legyen, hiszen bármilyen is a munkánk, az óvodába 8-ig meg kell érkeznünk. Ha napirendünket ily módon tudatosan alakítjuk, nemsokára nem lesz gondunk az esti lefekvéssel.

 

   Gyermeked első éveiben sok fejtörést és vitát okozhat a délutáni alvás és altatás. A kicsi gyerekek alvásigénye változó, vannak akiknek a szervezete igényli, hogy nappal többször is aludjanak, mások viszont teherként élik meg a délutáni pihenést. A délutáni alvás hasznos lehet, azonban 4-6 éves korban erőltetni már nem igazán lehet.

 

   Ha a gyermekednek rendszertelen alvásrendje van, igyekezz időben rendezni azt. A rendszeres és kiegyensúlyozott délutáni alvás segít, hogy gyermekednek pihentető legyen az éjszaka. A délutáni pihenés hozzájárul a minőségi éjszakai alváshoz, hiszen estére nem lesz nyűgös és sírós, valamint nem holtfáradtan esik be az ágyba.

 

   Mit tegyél, ha nem akar délután aludni a gyerek?

 

-       Előre tervezd meg a napi programot, és gyermekedet időben fektesd le. A délutáni alvást lehetőleg időzítsd közvetlenül ebéd utánra.

-       A gyerekek alvásigénye igen eltérő lehet, és nagymértékben függ a gyermek testi és lelki szükségleteitől. Ajánlott, hogy a pihenés ne tartson tovább 2 óránál, és lehetőleg ne nyúljon bele 16 óra utáni, délutáni időszakba. A túl hosszú délutáni szunyókálás megzavarhatja az éjszakai alvás nyugalmát.

Azért, hogy a gyermek könnyen elkülönítse az éjszakai alvást a nappalitól, ne próbálj sötétet és tökéletes csendet teremteni köré a délutáni pihenés alatt

-       Ha gyermeked éjszaka rossz alvó, ne próbáld megszüntetni a délutáni alvásokat. Ha a gyerek nagyon fáradt lesz estére, lehetséges, hogy az éjszakai alvás még kellemetlenebb lesz a számára.

 

   Sok gyerek, idővel megkísérli elkerülni a délutáni alvást, legtöbbször akkor, amikor az már terhet jelent a számára. A gyermekek rendszerint érzik, hogy mennyi pihenésre van szükségük, azonban arra mindenképp figyeljünk oda, hogy az éjszakai alvásidő megfelelő hosszúságú és pihentető legyen számukra.

 

Délutáni szieszta – időpocsékolás vagy feltöltődés?

 

   Mindenkinek volt egy rész az életében, mikor a délutáni alvás mindennapos kötelező program volt. A bölcsődében és az óvodában minden gyereknek kötelező a délutáni alvás, ám mire felnövünk, erre sajnos nem mindig van lehetőségünk. Mint tudjuk, a meleg éghajlaton fekvő országokban bevett szokás a szieszta. Az ebédidő után egy pár órára megáll az élet, és mindenki visszavonul egy kis időre. Ezt nem csak a hőség miatt teszik, és ez nem véletlen…

 

   Óvodáskor elején a gyerekek még igénylik a délutáni alvást. Szinte mindenki. A kiscsoportosoknak nagy fizikai és szellemi megterhelést jelent az óvoda, ezért a délutáni pihenőnél szinte azonnal elalszanak.

   Erre szükségük is van, hiszen egész nap mozogtak, játszottak, figyeltek, koncentráltak, esetleg sírtak, aggódtak, ez kimeríti őket. Több szülő számolt már be arról, hogy 4-5 éves korban már nem tudja letenni délután a gyermekét, már nem igényli az alvást.

   A gyerekek alvásigénye különböző. Függ attól, hogy mennyire fáradt, milyen körülmények között pihenhet, mennyire megszokott a napirendje vagy mennyire van hozzászokva a délutáni pihenéshez.

 

   Óvodai tanévben a gyerekek korán kelnek, a napi teendők kifárasztják, így könnyebb elaludni délután. A hétvége ebből a szempontból más, előfordul, hogy az oviban jól alvó gyermeket a hétvégén a szülők sehogy sem tudják ágyba bújtatni délutánonként. Ez azért is lehet, mert hétvégén nem csörög az ébresztőóra, ki tudjuk pihenni magunkat, hétvégi tevékenységeink „lazábbak”, mint a hétköznapiak.

   Hétvégén próbáljuk meg tartani a hétközbeni napirendet, még ha egy picit bele is lustálkodunk a napba. Próbáljuk megtartani a délutáni pihenőt, és ha kell, délelőttönként vegyük igénybe a gyermek energiáját.

 

   Bizonyos korban (5-6-7év) már a túlzsúfolt napok után sem igénylik a gyerekek a délutáni alvást (gyakran már az óvoda nagycsoportjában sem). Ilyenkor ezt ne erőltessük, váltsa fel az alvást a pihenés, mert erre még akkor is szüksége van, ha aludni már nem tud. A pihenés olyan csendes, pihentető tevékenység, amivel nem zavarják aludni szándékozó társaikat. Képeskönyveket nézegetnek, rajzolnak, színeznek.

   Ebben a korban otthon is felválthatja a délutáni alvást egy kis csendes pihenő. Teremtsünk erre alkalmas légkört. Csináljunk félhomályt, esetleg halk zenét. Odafekhetünk mi is mellé és pihenhetünk együtt. Zárjunk ki minden zavaró tényezőt (a televízió se szóljon).

 

 

A cikket az internetről böngészte Fülemenné Lazányi Anikó óvónő






Az elmúlt időszak eseményei

Elmúlt időszak eseményei a Méhecske kiscsoportban

 

   Nagyon nagy izgalommal, és tele kíváncsisággal kezdtük meg az első napjainkat az idei tanévben. Már nagyon vártuk, hogy megismerhessük az új gyerkőcöket, akik a Méhecske kiscsoportban kezdik meg, illetve folytatják az óvodás éveiket. Kicsit féltünk is, nem tudtuk, hogyan fognak reagálni arra, hogy az oviban hagyja Anyukájuk vagy Apukájuk.

   Örömmel és megnyugvással töltött el bennünket, hogy a csoportjukat ismétlő gyerekek nagyon könnyen vették az akadályt. Ismerősként jöttek be a csoportszobába, majd rövid időn belül birtokba is vették azt. Folyamatosan érkeztek az új gyerekek is. Volt, aki sírás nélkül maradt ott játszani, de a legtöbben elpityeregték magukat. Ketten voltunk óvó nénik, így hol az egyikünk, hol a másikunk vígasztalt, és néha a dadus néni is besegített. A vigasztalás elég könnyen ment, hamar sikerült elterelnünk a gondolataikat mesével, énekkel és játékkal. Az udvaron már egész jót játszottunk, azonban lefekvéskor még sírva fakadt pár gyermek. Őket szépen elsimogattuk, elaltattuk, míg végül mindenki elaludt.

Úgy gondoljuk, hogy nagyon ügyesek voltak a gyerekek, egész jól fogadták az új helyzetet, ezért a negyedik nap már csak egyikünk maradt és a dadus néni segítségével fogadta az érkezőket.

   Természetesen minden a játék körül forgott. Nagyon sokat játszottunk együtt. Volt, aki igényelte, hogy ott legyünk, vele játsszunk. A csoportszobában a legtöbbször a szőnyegen ülve játszottunk gyerekek és felnőttek egyaránt. Aztán ahogy teltek a napok, egyre „távolabb” merészkedtünk, hagytuk hadd találják meg egymást, bontakozzanak, csak akkor mentünk játszani, ha hívtak.

   Sokat mondókáztunk, énekeltünk, verselgettünk és meséltünk. Általában ők választották, hogy mit szeretnének hallani, mondogatni vagy éppen énekelni, de ha nem jött az ötlet, besegítettünk. Meglepően sok mondókát és éneket ismernek, így együtt tudtuk azokat játszani. Aki nem ismerte, többszöri ismétlés után ő is bekapcsolódott, ha nem a szöveget, a mozgást utánozta.

   Nagyon jó idő volt az elmúlt napokban, ezért a lehető legtöbb időt a szabadban töltöttük. A gyerekeknek sok lehetőségük volt, hogy megismerkedjenek a kinti játékokkal: csúszdáztak, homokoztak, hintáztak, motoroztak, stb. Sokat fogócskáztunk, és ugyancsak itt zajlott a mindennapi mozgás is játékosan, amit nagyon megszerettek, és a legtöbb gyermek szívesen vett részt benne. Megtanítottuk nekik a Kis tornászok vagyunk mi, Esik az eső, Kaszálj Pista, Mérleg vagyok, billegek, Ilyen kicsi a törpe, stb. Ezek mind olyan mozgással kísért dalok, mondókák, melyeket örömmel énekeltek és mondtak a gyerekek, miközben mindenüket megmozgatták.

Az elmúlt napokban, hetekben alaposan megismerkedtünk a csoportszobával, körbejártuk az óvoda helyiségeit, ismerkedtünk az óvodában dolgozó felnőttekkel és nevükkel. A „kupaktanácsokon” minden nap gyakoroltuk a gyermekek nevét és jelét is.

   Amikor különböző okok miatt kevesebben voltunk, kimerészkedtünk az óvodán kívülre: lesétáltunk a játszótérre. Itt minden játékot kipróbáltak a gyerekek, de a legnagyobb érdekesség és látványosság a vasúti síneken dolgozó munkagépek voltak. Ezeket főleg a fiúk nézegették kitartóan. Játék után kimentünk a játszótér melletti parkba, és kincseket gyűjtöttünk, főleg gesztenyét és tobozokat. Séta közben ismerkedtünk a gyalogos közlekedés szabályaival is. Jól sikerült ez a kis kimozdulásunk.

Az elmúlt időszak sok izgalommal, sok új élménnyel és örömmel volt fűszerezve a gyerekek és a felnőttek számára is.

A kiscsoportos óvónők


Nagycsoportosok lettünk!

 

   Az idei nevelési év kezdete is rendkívül izgalmasan telt a gyermekek számára. Hét gyermek kezdte meg az úszást, akik nagyon szívesen járnak.    Az elmúlt időszakban többször mozdultunk ki az óvodából.   

   Elmentünk Balatonőszödre biciklivel szőlőt szüretelni, amit a gyerekek nagyon élveztek. A leszedett szőlőből az Androsics család mustot készíttetett, amit lepalackozva pár napon belül óvodánkba szállított, így az egész évben tudunk friss gyümölcslevet inni. Köszönjük nekik!      Szeptember második felében egy erdei kirándulásra mentünk szintén biciklivel, ahol a csoport felfedezte a természet változásait, színeit, hangjait, megfigyelte a növényvilágot, keresett nyomokat valamint „kincseket” gyűjtött. Az erdőben gyűjtött növényekkel, termésekkel a csoportban lévő terepasztalt gazdagítottuk. A jó időt kihasználtuk, amíg csak tehettük, a foglalkozásokat is az udvaron szerveztük meg. Minden héten mentünk sétálni, megfigyeltük az óvoda utcájának épületeit, az ott dolgozók munkáját, például elmentünk a Postára, ahol megbeszéltük, hogy melyik ablaknál, miket lehet elintézni. A gyermekek kipróbálhatták a mázsát is, amit nagy örömmel fogadtak. Kaptunk borítékokat, bélyeget, így minden szivárvány csoportos rajzolhatott valamit a szüleinek, amit fel is adtunk, természetesen az volt a feltétele, hogy a gyermek el tudja mondani szülei nevét, lakcímét. A gyerekek nagy izgalommal várták, hogy szüleik mikor kapják meg az ő kis meglepetésüket.          

   Talán az egyik legnagyobb élmény az volt a csoport számára, hogy részt vehettünk és műsort adhattunk a szüreti felvonuláson. Amikor a gyermekek megpillantották a lovas kocsikat, mindannyian izgatottak lettek. A gyerekek nagyon sokat készültek erre a napra, ami meghozta gyümölcsét, ugyanis mindenki nagyon ügyesen szerepelt. A nap végére mindenki kellőképpen elfáradt, de még napokon keresztül emlegették a szép élményeiket ezzel a nappal kapcsolatban.

   A következő időszakra is tervezünk kimozdulásokat, várjuk a színházi előadásokat valamint az apák napját.

 

A nagycsoportos óvónők

 

Középsősök lettünk!

 

   A Micimackó – csoport középső csoportba lépett. A nyári – szabadabb életből – gyorsan visszaszoktak a velük egykorú társaikkal közös életformába. Jó volt látni, hogy a barátok, akik a nyár folyamán nem találkoztak, ott folytatták a közös játékot, tevékenységet, ahol abbahagyták.

   A csoportba újabb gyerekek is érkeztek. A korcsoportjukat ismétlő gyerekek hamar beilleszkedtek, feltalálták magukat. Volt, hogy barátnők is újra egymásra találtak. Most vannak igazán jó helyen, és ezt napi szinten bizonyítják is.

Mivel már nem olyan kicsik, ők is részt vehetnek a nagyokkal közös tevékenységben. Természetesen életkoruknak megfelelően.

   Sokat sétáltunk, élvezve a természet adta lehetőségeket – Balaton, az árnyas utcák, a község játszóterét használva.

Naponta fogyasztottak őszi gyümölcsöket a szülők jóvoltából. De nem csak ettek, hanem dolgoztak is érte! A szőlőszüretben ők is aktívan részt vettek. Meglepő volt, hogy milyen vidáman, a papírvágó ollójukkal vágták a fürtöket, tették a ládába. Metszőollót nem adtunk a kezükbe! Hetente egy alkalommal szívesen megisszák a szőlőlevet, amit az általuk leszedett szőlőből nyertek.


   Az erdei sétán is részt vettek. Élvezték az őszi napsütést, nagyítón keresztül figyelték a bogarakat, a házatlan csigákat, a pókokat. Élvezettel fedezték fel a különböző állatok lábnyomát, figyelték az erdő hangjait, a színes lepkék röpülését. Vadvirágokat szedtek, amivel a kicsiknek is kedveskedtek.

   Még egy nagy élményben volt részük az elmúlt időben! Az „Országos Könyvtári Napok” jegyében az őszödi könyvtáros néni – Vinklerné Fülemen Ágnes – meghívta a Micimackókat egy interaktív mese – és barkácsdélelőttre. A könyvtár bemutatása után Őszi verseket mondtak, dalokat énekeltek „Ősz anyónak”, melyet Ági néni varázsolt elő báb formájában. Ezután „Ősz anyó” mesét mondott a Madaras néniről, aki felhívta a madarak figyelmét a hideg, fagyos idő közeledtére. A gólyák, a fecskék a figyelmeztetést megfogadták, de a cinege nem! Na de meg is bánta!!!

Nagyon figyelmesen, csendben hallgatták a mesét, ezután az előre megrajzolt Madaras nénit ki lehetett színezni, a mese alapján. Kék haj, barna kalap, zöld kesztyű, kék harisnya – cipőt nem viselt -, egyik kezében görbe bot, másikban bőrtáska. Na és a szemüveg… A mese után őszi levélmanót lehetett színezni vagy könyveket nézegetni. Jó néhány könyvet ki is kölcsönöztünk a könyvtárból, amit elolvasás után az óvó néni visszavisz. Az élmény hatása hetek múlva is érződött:

Palika így szólt: - Ha kiolvassuk a könyvet, visszavisszük Ági néninek?

Különleges hangulata van egy könyvtárnak. Látni a sok értékes írást, érezni a könyv illatát, nem mindennapi dolog. Jó volt látni, hogy egy kislány, amikor kezébe vett egy könyvet, megszagolta. – Jó illata van! – mondta. Szeretném, ha még több gyermek érezné a „könyv illatát”! Szeretnék köszönetet mondani azoknak a szülőknek, akik a gyerekek szállításában segítettek!

 

Fülemenné Lazányi Anikó óvónő

 

 

Barkácsdélután

 

   Október hónapban megrendezésre került az őszi családi BARKÁCSDÉLUTÁN.

Ebben az évben „madáretető készítés jegyében” zajlott. E mellett a szülők – gyerekek közösen készíthettek madárijesztőt, gesztenye pókot, madarat, napraforgó virágot, dobozból madáretetőt.

   A megjelent szülők aktívan fogtak hozzá a közös barkácsoláshoz, de inkább az óvónők által felkínált lehetőségek voltak kedvesek. Örömmel vettük, hogy a szülők egyéni ötleteket is megvalósítottak a rendelkezésre álló anyagokból, eszközökből. Így lett madárijesztő papírtányérból és színes rafiából, hal – szintén papírtányérból és szalvéta technikával díszített madárház.

 

 

Fülemenné Lazányi Anikó óvónő





Környezetvédelem


A szemét

 

   Hazánk népességének mintegy 56%-a városlakó. A zsúfolt városok egészségkárosító hatásai közül a legkiemelkedőbb a zaj, a szemét, a gépkocsiforgalom. Évről évre egyre több szemét keletkezik.

  

   Az emberek mindig is dobtak el szemetet, de nem annyit, mint ma. Régen a tej üvegben volt, a ruhák pamutból, gyapjúból készültek. A gyógynövényeket, csonthéjas terméseket textilzsákokba gyűjtötték, tárolták, bútoraikat fából készítették. Sok természetes anyagot használtak, és ami ebből a szemétbe került, az elbomlott.

 

   Ma többet költünk élelmiszerre, ezáltal több a hulladék élelmiszerből, csomagolóanyagokból. Többféle újságot, folyóiratot olvasunk, amit utána eldobunk, de helyesebben tesszük, ha felajánljuk papírgyűjtési akciókra vagy eljuttatjuk a hulladékgyűjtő telepekre. Miközben kidobáljuk a szemetet, jusson eszünkbe, hogy egy részét tovább lehet hasznosítani. Külön gyűjtőkbe tehetjük a papírt, a műanyagot, az üveget, a textíliát, a színesfémet.

 

 

Tanácsok a szemét hasznosítására

 

Amit már semmire sem használsz, add oda azoknak, akiknek még szüksége lehet rá.

 

A háztartásokban fölöslegessé vált bútort, ruhaneműt, könyvet az egyházak, a szociális intézmények eljuttatják a rászorulóknak.

 

Gyógyszereket soha ne adj tovább másoknak, a lejárt gyógyszereket a patikák térítés nélkül visszaveszik.

 

Veszélyes háztartási hulladékot ne dobj a vécébe és ne égess el!

 

A vegyszereket mindig az eredeti csomagolásukban tartsd, a zacskókat jól zárd le, az üvegek kupakját szorosan csavard be!

 

A kerti munkákhoz használt vegyszereket víztől és portól védett, jól szellőző, gyerekektől elzárható helyen tartsd!

 

Az üdítős dobozokat, aeroszolos palackokat ne gyújtsd meg, ne lyukaszd ki, ne préseld össze, csak dobd a szemétbe!

 

A kidobott szemét közül a legveszélyesebbek a kidobott gyógyszerek, a kimerült akkumulátorok, elhasználódott elemek, maradék festékek.

 

 

 

A cikket a Csodaország – Zöld könyvből válogatta Fülemenné Lazányi Anikó óvónő





Kalendárium

A halloween ünnep eredete és hagyományai

 

 

 



Halloween éjszakáját sokan amerikai ünnepnek tekintik, ám ennek a különleges alkalomnak a gyökerei régmúlt kelta korokra nyúlnak vissza. Elsősorban az angolszász országokban népszerű, de mára már az egész világon elterjedt – így Magyarországon is.

 

Halottak napja a kereszténység előtt - Halloween

 

   November elsejének ünnepe, Mindenszentek előestéje (angolul "All Hallows' Eve", rövidítve: Halloween) a kóbor lelkek, a kelták halotti istenének éjszakája. Halloween azonban az egyik legrégibb ünnep, amelynek évszázados történetisége kevéssé ismert: mai formája az évszázadok során több kultúra: a római Pomona-nap, a kelta Samhain fesztivál és a keresztény Mindenszentek napja hagyományainak keveredésével alakult ki.

 

   A mai Nagy-Britannia, Franciaország és az Ibériai-félsziget kelta természetimádói számára a Napisten volt a munka és a pihenés jelképe, a gazdag termés biztosítója.

A kelta újévet minden év november elsején nagy fesztivállal ünnepelték, amely a Nap uralmának végét, illetve a sötétség és a hideg uralmának kezdetét szimbolizálta.

A kelták hite szerint ilyenkor Samhain, a napisten a halál és a sötétség fogságába került. A hiedelem szerint Samhain október 31-én összehívta a halottakat, akik különböző formában és alakban jelentek meg előtte (a rossz lelkek általában állatok, főleg macska képében öltöttek testet).

   Október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok a hegytetőn, a szent tölgyfák alatt gyülekeztek, új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be, tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezek tartották távol a halottakat, és űzték el a hideget.

   November elsején az emberek állatbőrökből és állatfejekből készült ruhákba öltöztek, és a napisten, Samhain tiszteletére háromnapos Halloween-fesztivált tartottak.

 

 

A keresztény hagyomány kialakulása

 

   Mindenszentek azoknak az üdvözülteknek a közös ünnepe, akiket nem avattak szentté, illetve akik nem kaptak külön napot a naptárban. A Mindenszentek napja a Halottak napjának, ünnepi előestéje.

 

   A hajdani rómaiak őseiket és hőseiket istenként és félistenként tisztelték, szobrot emeltek, szentélyt állítottak számukra. I.e. 27-ben épült a Pantheon - egy hatalmas templom -, ahol a papok az összes isten tiszteletére áldoztak. A Pantheont aztán Rómában 610. május 13-án keresztény templommá alakították, s IV. Bonifác pápa a templomot az összes vértanú tiszteletére szentelte. Innen ered a Mindenszentek napja.



Mindenszentek egyetemes ünneppé IV. Gergely pápasága alatt vált. Az ünnepet még a 8. században május 13-ról november 1-jére tették át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék, ezzel ötvözve a régi hagyományt az újjal.

 

   A Mindenszentek napja után következő napot, Halottak napját 998 óta tartják november 2-án. Ez az ünnep összefügg azzal a századvégi szorongásos hangulattal, mely 1000-re a világvégét várta. Ilyen elképzelések mellett igyekeztek a halottakkal "jóban lenni", az elhunytak szellemeivel jó barátságba kerülni. A sírokon gyertyát gyújtottak, hogy "szegény, fázós lelkek annak fényénél melengethessék magukat".

 

Népszokások

 

   Halottak napjának hetét a halottak hetének is nevezik. Ezen a napon szokás a sírok megtisztítása, feldíszítése és a gyertyagyújtás.

 

   Sokfelé szokás volt, hogy a halottak számára megterítettek, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra (a bukovinai magyarok körében pedig még a temetőbe is vittek ennivalót s a sírokra helyeztek belőle, a maradékot pedig a koldusoknak adták).

   Szeged környékén "mindönszentek kalácsa", "kóduskalács" néven üres kalácsot ajándékoztak a szegényeknek.

   Székely népszokás szerint egész kemencére való cipót sütöttek, amelynek Isten lepénye vagy halottak lepénye volt a neve. Ezt kiosztották a templom előtt gyülekező szegények között.

 

   Többfelé úgy tartották, hogy Mindenszentek és Halottak napja közti éjszakán a halottak miséznek a templomban, és amíg a harang szól, hazalátogatnak. Ezért minden helyiségben lámpát gyújtottak, hogy az elhunytak eligazodjanak a házban. A hagyományos paraszti közösségek egy részében "a halottak hetén" munkatilalom van: nem szabad földet művelni, mosni, meszelni, káposztát elsózni, hogy "ne zavarják a holtakat", s "mert a besózott káposzta meglágyul", és mert mindez bajt hozhat a ház népére. Ehelyett őröltek, kukoricát morzsoltak






Sütőtökös finomságok a hideg napokra


Fűszeres-narancsos sütőtök lé
Hozzávalók 4 személyre:
- 40 dkg sütőtök (tisztított mennyiség)
- 20 dkg alma
- 1 dl frissen facsart citromlé
- negyed citrom
- méz (nagyjából 4-5 ek)
- 1 nagyobb rúd fahéj
- 2-4 db szekfűszeg
- 1 csapott mokkás kanál őrölt fahéj
Elkészítése:

   A hámozott tököt és az almát kockázzuk fel, tegyük fazékba, adjunk hozzá 1 liter vizet.   Adjuk hozzá a fűszereket, főzzük, míg a tök és az alma megpuhul. Halásszuk ki belőle a fahéjat és a szegfűszegeket, majd turmixoljuk le simára. Adjuk hozzá a narancslevet és a mézet, kevés frissen facsart citromlevet. Szűrjük át

Sütőtök krémleves

Hozzávalók 4 személyre:

- 1 kg sütőtök meghámozva, kimagozva

- 20 g vaj

- 1 kicsi fej vöröshagyma

- 900 ml víz

- 1 dl főzőtejszín

- őrölt gyömbér

- só, bors

A tálaláshoz:

- pirítós

- sajt

- tökmag

 

Elkészítés:

   A sütőtököt megmossuk, kiszedjük a magjait, meghámozzuk, felkockázzuk.

   A vajat megolvasztjuk egy fazékban.

   A felkockázott vöröshagymát üvegesre pirítjuk a vajon, majd sózzuk, borsozzuk.

   Ízesítés után azonnal rátesszük a sütőtököt, és felöntjük annyi vízzel, amennyi ellepi, és puhára főzzük a sütőtököt fedő alatt kb. 25 perc alatt.

   Összeturmixoljuk, turmixolás közben hozzácsurgatjuk a tejszínt, őrölt gyömbérrel beízesítjük, majd a tűzhelyre téve egyet forralunk rajta.

   Pirított tökmaggal és sajttal megszórva, friss pirítóssal tálaljuk.

Sütőtökös tepsis burgonya kolbásszal

 

Hozzávalók:

- 30 dkg burgonya, 30 dkg sütőtök, sárgarépa

- 1 szál póréhagyma

- 15 dkg feta sajt

- 20 dkg kolbász

- 2 ágacska friss kakukkfű és rozmaring

- só, bors, olaj

- 2 evőkanál tökmag és napraforgó

 

Elkészítés:

   A répát és a pórét karikára, a többi zöldséget kockára vágjuk.

  Tegyük egy hőálló tálba, sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzájuk a friss zöldfűszereket kisebb darabokra tépkedve.

   Szedjük rá a karikázott kolbászt, és morzsoljuk rá a feta sajtot is.

  Tegyük 200 fokos sütőbe, lefedve. 25 perc párolás után vegyük le a fedőt, vagy papírt, és kicsit pirítsuk meg a tetejét.

Az utolsó 3 percben szórjuk meg a tetejét a magokkal.

 





Egyszer volt, hol nem volt...


Kerékgyártó János

Dániel és a mogyorók

 

   Dániel, a kövér kismalac mindig gyűjtött valamit: faleveleket, kavicsokat, sőt egyszer még két képeslapot is sikerült összegyűjtögetnie. Egyik nap azonban elhatározta, hogy mást fog gyűjteni, egészen mást, mint eddig. Mogyorót. Járta is az erdőt és egy hatalmas kosárba szedegette a mogyorókat a földről.

   -  Irgumburgum, szedtevette, röf – röf – dünnyögött. – Nagyon fura valami ez a mogyoró. Belül finom, de kívül nagyon kemény és hiába rágcsálom, sosem jutok el a finomabb részéig.

Ilyesfélét motyogott, amikor odaugrándozott hozzá Mogyoródi Márton, a kismókus.

   - Szia Dániel! – kezdte Márton. Látom, gyűjtögeted a mogyorókat.

   - Igen – vigyorgott Dániel -, és képzeld, már majdnem megtelt a kosaram!

   - Ügyes vagy – bólogatott Márton, - csak az a baj, hogy az én mogyoróimat gyűjtögeted.

   - Hogy-hogy a tiedet? – csodálkozott Dániel. – Hiszen itt voltak a földön.

   - Persze, de azért voltak ott, hogy én szedegessem össze őket. - magyarázta Márton. - Különben is én meg tudom eszegetni, te pedig csak rágcsálni tudnád.

   - Igen, - bólogatott Dániel,- ebben van valami igazság. De csak azért, mert kemény a mogyorók ruhája. Tényleg, nem akarod véletlenül kinyitogatni őket?

   - De akarom, mondta Márton, - viszont akkor egyúttal hozzá is látok az eszegetéshez.

   - Az nem lehet! - ellenkezett Dániel. Ezeket én gyűjtögettem.

   - Csak, hogy nélkülem nem tudsz eszegetni.

   - Valóban, - tűnődött el Dániel.

   - Ha én gyűjtögetem, és te bontogatod, akkor nekem is jár belőle és neked is. Még pedig ugyanannyi, pontosan ugyanannyi! - tette hozzá Márton.

   - Megegyeztünk. Bontogathatod a mogyorókat, - mondta Dániel, azzal leültek a kosár mellé és fel sem álltak mellőle, míg közösen meg nem eszegették az összes mogyorót


















AZ EGÉSZSÉGES SZEMESI ÓVODÁSOKÉRT ALAPÍTVÁNY

Számlaszám: 67000186-11001737-00000000

Felelős szerkesztő: Fülemenné Lazányi Anikó

Felelős kiadó: Szentiványi Jánosné