Aranyosi Ervin: Őszi fák

Lám a megfáradt fák
levelüket ejtik
a nyár üde zöldjét
végképp elfelejtik

Harmatcsepp a könnyük,
hajnalban zokognak
meghajolnak szélnek,
múló évszakoknak.

Színes levelekkel
takarják a földet,
színpompás varázzsal
búcsúzkodnak tőled.

Ha hull a levél,
álom száll a fákra,
színes avarszőnyeg
terül a világra.














Neveljünk együtt

A GYEREK A CSALÁD TÜKRE! HA SZÓFOGADATLAN, FOLYTON ROSSZALKODIK, AKKOR A CSALÁDBAN VAN A GOND!

 

A pszichológusok tapasztalatai azt mutatják, hogy sok szülő létezik, aki segítségért kiált a gyerekneveléssel kapcsolatban, mert a gyerek problémás, kezelhetetlen és ilyenkor a szülők szakembertől várják a segítséget.

Vajon van olyan, hogy problémás gyerek? A kérdésre határozottan nem a válasz. Csak problémás szülők vannak, a gyerek pedig a család tükörképe, akiben minden tükröződik: a szülők közötti probléma, a konfliktusok, a gyerek és a szülő közötti kapcsolat és még sok minden más dolog.

Ezekben az esetekben mondhatjuk azt, hogy a tükör görbe? Ebben a görbe tükörben visszatükröződik a gyerek negatív viselkedése és a kezelhetetlensége.

Néha a gyerek e fajta viselkedésén lehet változtatni vagy teljesen meg lehet szüntetni, ha a szülők változtatnak a viselkedésükön és példát mutatnak a gyereknek. Ezek a változások jó hatással vannak a gyerekekre, de sajnos ilyen esetek ritkán fordulnak elő, mert a szülők nem jutnak közös megegyezésre és tovább folytatódnak a konfliktusok, de a gyerektől mégis elvárják, hogy megváltozzon.

A mai generációval nem az a probléma, hogy nehézségei vannak, hanem az, hogy szükségük van egy egészséges környezethez a fejlődéshez.

Van néhány szülőtípus, akik nagyon káros hatással vannak a gyerek fejlődésére:

 

Nagylelkű szülők

„Az én gyerekem ne szenvedjen hiányt semmiben.” Ezeknek a szülőknek a többsége nem jó módú, sőt éppen az ellenkezője jellemző rájuk, de mégis az az elvük, ha a gyerek akar valamit akkor azt meg kell kapnia, nem számít, hogy szüksége van – e az adott dologra, vagy nincs. Ezek a szülők a szeretetet a vásárlással kompenzálják. A gyereknek szeretetre és odafigyelésre van szüksége és nem drága játékokra. Azért nem kell egy szülőnek drága játékot vásárolnia, hogy a gyerek ne zavarja egy ideig.

A nagylelkű szülők mindent megadnak a gyermeküknek és a következőt gondolják: „A gyerekeimnek meg van mindene, most már végre foglalkozhatok magammal.”


Aggódó szülők

Az aggódó szülők gondolata mindig a gyerekük körül forog, ők aggodnak a gyerek minden mozdulatáért. A legrosszabb dolog a szülők félelme. Az ilyen szülők attól félnek, hogy a gyermekük nem képes valamit megcsinálnia segítségük nélkül. Az ilyen gyerekekből viszont sokszor elkényeztetett, követelőző kamaszok lesznek, kezelhetetlenek.

Fáradt szülők

A fáradt szülők már a gyermekük születése előtt elfáradtak. Az ilyen szülők azt gondolják, hogy a gyereknevelés nem is nehéz feladat, de amikor szembesülnek az apróbb nehézségekkel, akkor megrémülnek. Ők nem erre számítottak.                                                                             Ezeknek a szülőknek a kulcsszavai a következők: „Ne szaladgálj! Ne mássz! Ne csináld ezt, ne csináld azt! A végén azt mondják a gyereknek „elegem van belőled”. Nem gondolták, hogy a gyereknevelés ilyen nehéz, ezért megpróbálják mindentől eltiltani a gyereket, de ez nem megy.

Jegyezzük meg, egy gyerek számára a legfájdalmasabb dolog, amikor nem figyelnek rá a szerettei, sőt még egy felnőtt ember számára is. A gyereknek nagyon fontos, hogy a szülei figyeljenek rá és ezért bármire képes, mindent megtesz azért, hogy felhívja magára a figyelmet.

A tökéletes szülő

A tökéletes szülők mindig azt sulykolják a gyerekbe „Te legyél a legjobb”. Ezek a szülők elvégeztek legalább két egyetemet és arra törekednek, hogy a legszínvonalasabb óvodába, iskolába járjanak. Képesek a város másik végére is elvinni a gyereket különórára, hogy az ő gyerekük legyen a legjobb és a legokosabb. Mi több, a tanárokat is megvádolják azzal, hogy nem szentelnek elég figyelmet az ő gyerekükre.

A szülők, akiknek nem úgy sikerültek a dolgaik, ahogy szerették volna

Ezek a szülők sok mindenen keresztülmentek az életük során és van egy csomó beteljesületlenül maradt álmuk. Ők azt szeretnék, ha a gyerekeiken keresztül megvalósíthatnák az álmaikat és ezért kötelezik a gyereket, hogy tanuljon, járjon edzésre, órák hosszát töltsön különféle foglalkozásokon, elfelejtve a gyermekkor játékkal eltöltött óráit.

A szülők, akik manipulálnak

Ezek a szülők arra használják a gyereküket, hogy hatással legyenek a férjükre, feleségükre vagy a családra. A kifejezés, hogy „Nem nekem kell, hanem a gyereknek” szinte mindennap hallható tőlük. A gyerek minél esetlenebb vagy betegesebb, a szülők annál jobban tudnak hatni a család többi tagjára. Az ilyen szülők próbálnak egy olyan légkört fenntartani a családban, amelyik mindig a gyerek problémáit helyezi a középpontba.

 

A fentiekben leírtak nagyon tanulságos dolgok, ezért figyeljünk oda, hogyan viselkedünk, mert nem a gyerekeink a problémásak, hanem mi vagyunk azok.

Az internetről válogatva

 



EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD




GYEREK – CIPŐBEN

   

HOGYAN VÁLASSZUNK LÁBBELIT?

            Az első és legfontosabb szabály: ne húzzunk cipőt a kicsi lábára addig, amíg nem tud járni, és azután is csak akkor, ha kivisszük az utcára. A hideg idő beköszöntével nem aktuális ugyan, de érdemes tudni, hogy természetes felületeken – pl. főben, kavicson, homokban – később sem kell cipőbe bújtatnunk a lábát. A boltozat kialakulásához ugyanis szükség van az egyenetlen felületre, hogy a láb folyamatosan megkeresse az egyensúlyi helyzetet, izmai kifejlődjenek, megerősödjenek.

            A jó gyerekcipő egyenesen tartja a sarkat: ha a belső részén a sarok körülbelül fél centivel vastagabb, biztosak lehetünk abban, hogy ez a kritérium teljesülni fog. Figyeljünk a középrész kialakítására is. Sok gyerekcipőbe beépítik a magas lúdtalpbetétet, holott ez megemeli a hosszboltozatot, és így az ezt tartó izomzat nem dolgozik. Helyette válasszuk az olyan betétet, amely a sarok és a bütyökrész között helyezkedik el, és rugalmas hidat képez.

            A cipő orra biztosítson kellő helyet az ujjaknak: ideális, ha körülbelül egy centivel hosszabb a lábbeli a gyerek lábánál. A cipő hossza mellett a fej szélessége is megválasztható legyen. A láb járáskor nem csak hosszában, hanem széltében is mozog. Ha a cipő nem hagyja meg járáskor ezt a mozgásteret, megnyomódik a bütyök.

            Sok szülő vastag talpú vastag talpú, nehéz cipőt választ csemetéjének, mivel ezek tartósabbak. Ez talán igaz is, de nem árt tudni, hogy ezek a lábbelik sok baleseti forrást rejtenek magukba. A láb sajátossága, hogy az ízületek és a vádli izmai a járásnál a külső hatásokra rugózással reagálnak. Ezért jobb, ha könnyű, hajlékony talpú cipőcskét választunk. A kemény talp csak a felnőtteknek készített egészségügyi cipőknél hasznos.

            Ahhoz, hogy a gyerek cipője se túl nagy, se túl kicsi ne legyen, mérjük meg a lábát 2-3 havonta. A picik lába 2-3 éves korban évente kb, két-három, óvodás-és kisiskolás korban kettőt, később pedig egy vagy két méretet nő. A szülők ezért sokszor vesznek a kelleténél egy számmal nagyobb cipőt, de a szakemberek óva intenek ettől. A nagyobb cipő ugyanis nem csak hosszában nem megfelelő, de túl széles is lehet, így nem tartja meg rendesen a lábat.  Márpedig ez később megbosszulhatja magát. Ha kicsi a cipő, nemcsak nyomhatja a gyerek lábát, de a járásképet is befolyásolja.

            A spórolás másik formája, hogy a szülők elteszik a nagyobbak lábbelijét a kisebb testvérnek. Holott a használt cipők felveszik viselőjük lábformáját, így olyan gyűrődéses jegyeket hordoznak, amelyek nem egyeznek meg az új lábéval.

Ne spóroljunk hát a cipőn, mert ez olyan befektetés, amelyért gyermekünk egész életében hálás lesz nekünk!

A Nők Lapjából válogatta Fülemenné L. Anikó




3 GYAKORLAT A 10 UJJNAK

Játékos tornagyakorlatokkal otthon is edzhetjük gyermekünk lábait. Sőt! Ha mi is csatlakozunk a mókához, nekünk sem fog a kárunkra válni. A gyakorlatok akkor hatásosak, ha naponta fél órát edzünk.

 

1.HÚZD MEG, ERESZD MEG! Ehhez a játékhoz szükség van társra. Mindkét gyereket ültessük le a földre egymással szemben. Kérjük meg őket, hogy támasszák meg magukat a kezükkel a hátuk mögött. Tegyünk közéjük egy kisebb törölközőt. A feladat: ragadják meg mind a 10 lábujjukkal, és próbálják meg elhúzni a társuktól. Aki elengedi, az veszít. Jó móka, és a gyerekek hosszú percekig vetélkedhetnek egymással.

 

 

2.KI DOB A LEGMESSZEBBRE? Ezt a játékot imádni fogja a gyermek. Szórjunk szét kavicsokat, üveggolyókat a padlón. Kérjük meg, hogy pakolja bele egy kosárba a lábujjakkal, de minden egyes emelésnél cserélje a lábat. Tegyük a kosarat egyre távolabb tőle, így „dobnia”kell majd a kavicsot. Ha több gyerek van, versenyezhetnek, ki tud messzebbre hajítani.

 

 

3.KAPJ FEL! Tegyünk egy kavicsot a padlóra. Kérjük meg a gyermeket, hogy fogja meg a lábujjaival, emelje meg a lábát, majd engedje el. Először a jobb, majd a bal lábával végezze el a gyakorlatot tízszer.

 

 

LEVEZETÉS: A gyakorlatok után következhet levezetésként az óriásjárás: lábujjhegyen, magas tartásban utánozzuk az óriásokat. Aztán járkáljunk egy keveset a külső talp élünkön, majd üljünk le a földre, körözzünk a lábfejünkkel néhányszor. Végül a lábujjak lazításáról se feledkezzünk el: váltakozva álljunk lábujjhegyen és sarokállásban.






ELMÚLT IDŐSZAK ESEMÉNYEI...






ELSŐ LÉPÉSEK AZ ÓVODÁBAN!


            Oly gyorsan repült el a nyár, mint a fecskék szeptember elején…  Épp csak szárnyukra bocsájtottuk nagycsoportos fiókáinkat, máris itt a következő „fészekalja” – az induláskor 23 kiscsoportos óvódás!

            A nyári szabadságról visszaérkezve (sőt, bevallom: sokszor a szabadság alatt is) izgatottan tervezgettünk, beszélgettünk leendő ujjoncainkról, vajon milyenek lesznek, hogyan fogadják majd eddigi rövid, 3-4 évük egyik legnagyobb változását, életük új szakaszát?   A takarítási szünet alatt aztán ténylegesen is megkezdtük mi felnőttek a ráhangolódást és felkészülést a kicsik fogadására. A tőlünk telhető legnagyobb alapossággal takarítottunk, fertőtlenítettünk, ha kellett javítottunk. Aztán jött a tervezés: hogyan rendezzük be a csoportszobát? Milyen elrendezés szolgálja legjobban a gyerekek igényeit? A játékok kiválasztása is hosszas megbeszélések tárgya volt. Többször is „átrágtuk”egy-egy eszköz, tárgy   szerepét,  fontosságát.                                                                                                                       

Természetesen a dekoráció kiválasztásánál sem adtuk alább: még a családtagokat is bevontuk az ötletelésbe, akik – látván a lelkesedést – nem is nagyon tudták kivonni magukat az alkotás láza alól!     Talán túlzásnak tűnhet a fenti leírás a készülődésünkről, de higgyék el, az egyre többször ránk csillogó szempárok, mosolyok, ölelések visszaigazolják azt az érzést, amit talán nem is lehet szavakba önteni. Mi, óvodai dolgozók, akik ismerjük ezeket az élményeket, nagyon sokszor átéljük ennek az első óvodába lépésnek a szépségét, nehézségét.

            Aug. 29-én már készen álltunk a szülők fogadására egy szülői értekezlet keretében. Óvodánk vezetője nyitotta meg az értekezletet, meghívott vendégünk a Szülői Szervezet Elnöke, és a Pedagógiai Szakszolgálat munkatársa, a logopédusunk is tájékoztatták a szülőket programjaikról, munkájukról.

A jó hangulatú, - és reméljük hasznos – találkozón a szülők is érdeklődve, aktívan vettek részt. Bízunk abban, hogy ez az indulás jó alapot nyújt a további közös együtt - gondolkodáshoz, működéshez a gyerekek legjobb érdekeit szolgálva!

            Szeptember 3 –án aztán megérkeztek az óvoda legifjabb polgárai! Nagy volt az izgalom mindkét oldalról! Mindhárman – a két óvó néni és a dajka néni – néhány napig az egész napot együtt töltötték a gyerekekkel. Szükség is volt ennyi kézre, karra, szájra, ölre…és itt el kell mondanom, hogy nagy – nagy segítséget jelentettek azok a gyerekek, akik már az előző évben is jártak valamennyit óvodába! Az Ő ismereteik, tudásuk az óvodai életről jó példa volt és reméljük marad is a családból érkezett társaik számára.

            Ahogy teltek a napok egyre jobb és jobb lett: az aggódó szülőknek is több és több biztató eseményről tudtunk beszámolni.        

Legfőbb célunk ebben az időszakban, hogy a gyerekek szeretetteljes légkörben ismerkedjenek az óvodai élettel: a napirenddel, szokásokkal, szabályokkal, a velük foglalkozó felnőttekkel, és társaikkal.

            S bár legfontosabb mindig is a család lesz, reméljük, hamarosan mindenki örömmel indul reggel az óvodába, amely a kalandok, barátságok és a világ megismerésében megtett első lépések izgalmas és színes színtere!   

Tscheppen Andrea, kiscsoport óvónője





Érkezés a középső csoportba...

19 kis gyermekkel kezdtük az idei évet. A Méhecske csoportból 5 gyermek érkezett hozzánk.   Beilleszkedésük könnyen ment, hiszen az udvaron, a közös játék során már ismerték őket. Folyamatosan ismerkednek a számukra új szokásokkal, szabályokkal. A csoportszobát örömmel vették birtokba. A legkedvesebb játszóhelyük a galéria és a babakonyha.  Ismerkedős, kapcsolatteremtő drámajátékkal segítettük az új gyerekek beilleszkedését.

            A gyerekek örömmel mesélték nyári élményeiket, melyeket vizuális tevékenységekben is megjelenítettek: gyurmázás, festés, rajzolás keretében. Felelevenítettük a tavalyi évben tanult mondókákat, verseket, meséket, énekeket. A jó időt kihasználva sok időt töltöttünk eddig a szabadban. A séták alkalmával beszélgettünk a természetben végbemenő évszakváltás jeleiről.

            Elkezdtük a naposi munkát. Nagyon lelkesen, felelősségteljesen fogadták a gyerekek az új feladatot. Megkezdték gyakorolni a folyadék kitöltését a kancsóból.

            Az őszi betakarítási munkák megfigyelésére, gyermeki szinten való tevékeny részvételére felajánlást kaptunk a Varga családtól – kukoricát törünk. Még az ősz folyamán tervezünk sétákat, kerékpártúrát a két keréken biciklizni tudó gyerekek számára.

Bozó Éva középső csoport óvónője   






A méhecske- nagycsoport -őszi eseményei


Az idei nevelési év szeptember 3-án kezdődött. Gyerekek, felnőttek egyaránt nagy – nagy izgalommal várták. Már augusztus végén, - mi felnőttek – rendeztük, díszítettük a csoportszobát. Mivel hosszú idő után ismét óvodában dolgozhatok, nem csak a gyerekeknek, de nekem is sok új dolgot kellett megtanulnom. Szerencsére közvetlen kollégáimtól nagyon sok segítséget kapok.

            A gyerekek csillogó szemekkel jöttek az óvodába. A régi barátok hamar egymásra találtak, de rövid időn belül újak is szövődtek.

            A szeptemberi jó idő lehetővé tette, hogy a mozgásos tevékenységeket az udvaron végezhessük. Voltunk sétálni, kerékpározni: így lehetőség nyílt az őszi Balaton és az őszi természet változásainak figyelemmel kisérésére. Mivel a közelben sok gesztenyefa van, - így az elmúlt évekhez hasonlóan – a gyerekek az idén is részt vettek a gesztenye gyűjtésében. A termésből és a leveléből mókás figurákat, díszeket készítettünk. A korábbi balatonőszödi kerékpártúrát újabb követte, ami kukoricaszedéssel párosult. Így a gyerekek tapasztalatot szerezhettek egyfajta őszi munkáról, majd bábokat, eszközöket készíthettek kukoricából.

            Andi óvó néni a postai tevékenységről beszélgetett a gyerekekkel, s közben közösen készítettek papírdobozból postaládát. A ládába a gyerekek már többször „bedobták” rajzaikat. Ezt követte az óvodával szemben működő Posta felkeresése, ahol ismerkedtek a benne folyó munkáról.

            Már több éves hagyomány óvodánkban, hogy a nagycsoportosok egy kedves dalos játékkal részt vesznek a szüreti felvonuláson. Ők is a lovas kocsin utazva, a különböző színhelyeken megállva bemutatják szüreti műsorukat, a gyönyörködnek a néptáncosok műsorában. Így a néphagyomány őrzése mellett részesei lehetnek egy közösséget összekovácsoló őszi ünnepnek.

Bera Magdolna, nagycsoport óvónője.     






Környezetvédelem...









TEGYEN A TISZTÁBB BOLYGÓÉRT!

A csapból is az folyik, hogy tudatosabban kell élnünk, különben kis időn belül elpusztítjuk a Földet. De mégis mit tehetünk azért, évezredek múlva is élhető legyen a környezetünk?

            Az elmúlt hónapban bolygónk megóvását célzó világnapot ünnepeltünk: nemzetközi hulladékgyűjtő nap, melynek kapcsán beszélni kell arról, mennyi szemét vesz minket körül.

            Nos a Föld lakossága naponta 3,5 millió tonnát termel, ráadásul ennek a jelentős része műanyag. A legtöbb hulladék egyébként az európai és észak-amerikai országokban keletkezik. Évente 8 milliárd műanyag zacskó kerül a szemétbe csak az Európai Unió tagállamaiban! És hogy miért veszélyes mindez? Hát azért, mert ebből évente 12 millió tonna a tengerbe kerül!

Ez egyrészt súlyosan veszélyezteti az ottani élővilágot, másrészt a kioldódó káros anyagok bekerülnek a táplálékláncba, és végül a mi tányérunkra is eljuthat. Ha ezen a helyzeten nem változtatunk nagyon gyorsan, akkor bizony egyes becslések szerint 2050-re több műanyag úszkál majd az óceánban, mint hal.

De mi a megoldás?

            A WWF Magyarország szakemberei szerint az első lépés a fogyasztási szokásaink átalakítása, ami a bevásárlásnál kezdődik, az otthoni hulladékgazdálkodással folytatódik, és végül a termelt szemét feldolgozásával végződik. Az alábbi apróságok betartásával ön is áttérhet egy környezetkímélőbb életmódra.

 

·         A boltba ne kérjen se papír, se műanyag zacskót, hanem mindig vigyen magával saját textil bevásárló táskát.                                                                                                                    

·         Válasszon olyan terméket, amelyeknek a csomagolása újrahasznosítható! Ilyen az üveg és a papír, de az alumínium is 100%-ban feldolgozható (bár az ökológiai lábnyoma lényegesen nagyobb az első kettőnél).

·         Vegyen többfunkciós termékeket! Az univerzális tisztító szereket például a fürdőszoba, a wc és a padló tisztítására egyaránt használhatja.

·         Ne dobja ki a feleslegessé vált dolgait: ami önnek szemét, lehet, hogy másnak kincs! Próbálja eladni, vagy elcserélni a már nem használt tárgyakat, így anyagilag is jól járhat.

·         Írja ki a postaládájára, hogy nem kér reklámújságot.

A háztartásban használt anyagok közül sok a szemérbe kerülve veszélyt jelent a környezetre. A gyógyszereket, akkumulátorokat, szárazelemeket, tintapatronokat, elektromos és elektronikai berendezéseket az arra kijelölt helyeken kell leadni, ahol ártalmatlanítják azokat.  

 Bánjon takarékosan a papírral. Amit nem muszáj, ne nyomtassa ki! Szükség esetén használja a lap mindkét oldalát, és ha már nincs szüksége rá, dobja a dokumentumot a szelektív kukába.

• Egy-egy ünnep alkalmával válasszon többször felhasználható csomagolóanyagot, például dísztasakot, vagy dobozt.

  Hívjon szerelőt az elromlott használati tárgyakhoz, és csak akkor dobja ki őket, ha már végképp használhatatlanok.

  Gyűjtse külön a papír, a műanyag, az üveg és a fémhulladékot. A műanyag palackokat, tejes és üdítős papírdobozokat mossa ki, mielőtt betenné azokat a szelektív gyűjtőbe!

  A szerves háztartási hulladékot komposztálhatja, akár beltéren is. Amellett, hogy így kevesebb szemete lesz, a növényei számára is biztosíthatja a szerves trágyát.

 

A Fanny képeslapból válogatta Fülemenné Lazányi Anikó












EGYSZER VOLT, HOLNEM VOLT...











A BORBÉLY ÉS A SZEGÉNY EMBER

 

       Hát az úgy volt, hallák-e, hogy sem itt nem volt, sem túl nem volt, hanem azért mégis csak volt valahol ezen a világon egy szegény ember. Olyan szegény volt ez a szegény ember, hogy egyebe sem volt a világon, mint egy szedett-vedett, kopott-rongyos szamara, s az is olyan vén zörgő csontú, hogy csak úgy lígett-lógótt, s csak annyit bírt, amennyit.

            Bevisz egyszer a városba ez a szegény ember egy szamárterhe fát, amit tél-túl összekariszolgatott. Odavetődik egy borbélyféle ember, s kérdi:                                                                                                  -  Hogy adod azt a szamárterhe fát, te szegény ember?                                                                    A szegény ember mondja, hogy, s mint. Addig alkudoznak, míg meg nem csinálják a vásárt. El- szállítja a borbélyhoz, s le is rakja a szegény ember a fát. Hanem akkor rá szól a borbély a szegény emberre, hogy csak ízibe rakja le az egész szamárterhét, mert ő az egészet megvette, s ki is fizette. Eleget hajtogatta a szegény ember, hogy ő csak a fát adta el s nem a nyerget is, a borbély azonban nem tágított: ő az egész szamár terhére alkudott, tehát e nyereg is az övé. A szegény ember nem tehetett egyebet, mint, hogy nagy búsan letette a nyerget is a szamárról, s nagy búsan hazament.                                                                                                                                            Hanem aztán otthon addig törte a fejét, míg egy jó ötlete nem támadt. Fogta hát magát, és elindult a szamarával a városba, egyenest a borbélyhoz. A szamarat megköti a kert kerítéséhez, bemegy a műhelybe, s azt mondja a borbélynak:                                                                                       - Mennyiért beretválna meg az úr engem, meg a társamat?                                                                                        Mondja a borbély, hogy mennyiért. A szegény ember nagy szaporán kifizeti a pénzt, s azzal egy szempillantás alatt kipenderül az utcára, vezetékre veszi a szamarat s bemegy vele a borbélyhoz, hogy hát itt a társa, beretválja meg. Eleget tiltakozott a borbély, hogy esze ágában sincs ezt megtenni, mert ő szamarakat nem szokott beretválni. Hanem a szegény ember erélyesen követelte, hogyha elvette tőle a díjat, hát csak fogjon hozzá, beretválja meg a szamarat, de úgy, hogy hiba ne essék, mert különben bíró elé viszi a dolgot. Mikor a borbély látta, hogy ennek a dolognak a fele se tréfa, hát bezzeg nem restellte könyörgésre fogni a dolgot, hogy így, meg úgy, visszaadja a pénzt, de még meg is tetézi. Azt mondja erre a szegény ember:                                                                                                                                                                              - Jól van hát, no! Adja vissza a pénzt, de meg a múltkor elvett nyerget is, s ő visszalép a követelésétől, de különben nem, isten bizony!                                                                                                    Persze, nagy örömmel tette meg a borbély mind a kettőt, visszaadott mindent, csakhogy vigye el onnan a szegény ember a szamarát, s ő pedig folytathassa a munkáját.                                               Így kapta vissza a nyerget a szegény ember. Ha a borbély a pénzt nem adta volna vissza, s a szegény ember a borbélyt bíró elé vitte volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Magyar népmese, válogatta Fülemenné Lazányi Anikó





FINOM UZSONNAKRÉMEK...

Kenőmájas krém
Hozzávalók:
-15 dkg kenőmájas
-10 dkg vaj
-2db főtt tojás
-1 evőkanál mustár
-1 kis fej hagyma
-só ízlés szerint
Vágjuk nagyon apróra a hagymát, a tojást, tegyük hozzá a többi hozzávalót is. Villa segítségével keverjük össze.




Tojásos tonhalas szendvicskrém

-4db főtt tojás
-só, bors ízlés szerint
-őrölt kömény
-2 gerezd fokhagyma
-1 csomag petrezselyem
-80 g tonhalkonzerv (1 doboz, nem olajos)
-3 evőkanál tejföl
-1 teáskanál mustár és majonéz

A főtt tojást lereszeljük, fűszerezzük: só, bors, kömény.
Belereszeljük a fokhagymát, hozzá a vékonyan felkarikázott ójhagymát, a finomra aprított
petrezselymet, bele a lecsepegtetett tonhalat és összeforgatjuk
jöhet bele a mustár, a majonéz, majd alaposan elkeverjük az egészet.
A kenyeret megkenjük egy jó adag krémmel, majd megszórjuk a frissen aprított ójhagymával és petrzselyemmel.



Mustáros - sonkás melegszendvicskrém

Hozzávalók:
-10 dkg füstölt sonka
- 1 db ójhagyma
-1,5 dkg vaj
-só
.1,5 evőkanál mustár
-5 dkg ementáli sajt

A sonkát felvágjuk és aprítjuk (lehet aprítóba is tenni). Hozzáadjuk a felaprított újhagymát, a mustárt és
a vajat. Jól összedolgozzuk, ha szükséges ízesítjük.
kenyérre kenjük, sajt a tetejére, és megsütjük.

Jó étvágyat hozzá







Számolj